Brunei Internethasználók

Az internethasználók mutatója a népesség azon arányát méri, akik az elmúlt 3 hónapban bármilyen helyszínről használták az internetet. Ez a mérőszám tág és technológiasemleges, ami azt jelenti, hogy bármilyen eszközön keresztüli hozzáférést magában foglal, például asztali számítógépeket, laptopokat, okostelefonokat, táblagépeket, játékkonzolokat vagy okostelevíziókat. Lefedi az összes hálózati kapcsolattípust, beleértve a vezetékes szélessávot, a mobiladat-forgalmat és a nyilvános Wi-Fi-t. A standard meghatározást a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) állapította meg a nemzetközi összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. Ez a mutató a digitális befogadás és a „használati szakadék” kritikus mérőszáma, amely rávilágít a különbségre azok között, akiknek megvan a lehetőségük a csatlakozásra, és azok között, akik ténylegesen meg is teszik azt. Ellentétben a fizikai infrastruktúrát vagy a háztartási előfizetéseket nyomon követő mutatókkal, ez az indikátor az emberi viselkedésre és az egyéni adaptációra összpontosít, közvetlen képet adva arról, hogyan integrálódnak a digitális technológiák az emberek mindennapi életébe világszerte.

Az adatokat elsősorban a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) állítja össze két fő csatornán keresztül: keresleti oldali háztartási felmérések és kínálati oldali adminisztratív nyilvántartások útján. A jellemzően a nemzeti statisztikai hivatalok által végzett háztartási felméréseket tekintik a legpontosabb módszernek a tényleges használók azonosítására, nem csupán az aktív előfizetések számára. Azon országok esetében, ahol a felmérési adatok nem állnak rendelkezésre vagy elavultak, az ITU statisztikai modellezést és olyan változókon alapuló imputációkat alkalmaz, mint az egy főre jutó GDP és a történelmi növekedési ráták. A korlátok közé tartozik a felmérések országonként eltérő gyakorisága, ami jelentési késedelmeket eredményezhet. Továbbá a standard 3 hónapos használati ablak nem tesz különbséget aközött, aki naponta 10 órát használja az internetet, és aközött, aki egyszer 5 percig, ami potenciálisan elfedheti a digitális elkötelezettség mélységében és a kapcsolati sebesség minőségében mutatkozó különbségeket.

A Nemzetközi Távközlési Egyesület az elsődleges ENSZ-ügynökség ezen adatok tekintetében, és számait a Világbank és az ENSZ is átveszi. Eltérések fordulhatnak elő a magánszektorból származó jelentésekkel, például a GSMA vagy a DataReportal adataival, amelyek gyakran más valós idejű modellezési technikákat alkalmaznak a folyó hónapra vonatkozó adatok előrejelzéséhez.

A 90% feletti penetrációs arány jellemző a magas jövedelmű országokra, amelyek közel állnak az univerzális hozzáféréshez. A 40% alatti arányok gyakran jelentős infrastrukturális vagy megfizethetőségi korlátokat jeleznek. A körülbelül 74%-os globális medián egy olyan világot sugall, ahol a többség csatlakozik, mégis jelentős digitális szakadék áll fenn több mint 2 milliárd ember számára.

Az internetet használó egyének száma jelentősen nőtt az elmúlt évtizedben; a jelenlegi becslések szerint körülbelül 6 milliárd ember van online. Ez a globális népesség nagyjából 74%-át jelenti. A 2020-as évek eleje a gyorsulás időszaka volt, mivel a globális világjárvány elengedhetetlenné tette a digitális kapcsolattartást a munka, az egészségügy és az oktatás számára. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a „lefedettségi szakadék” – azok, akik bármilyen jel nélkül élnek – jelentősen zsugorodott, de a „használati szakadék” továbbra is kihívást jelent. Bár az 5G hálózatok ma már a világ népességének körülbelül 55%-át lefedik, az adaptáció egyenlőtlenül oszlik meg. A vezetékes böngészésről a mobil-központú használatra való áttérés ma már szinte univerzális a feltörekvő piacokon, ahol az okostelefonok gyakran az egyetlen kaput jelentik a világhálóhoz. A jelenlegi előrejelzések szerint, ha a mostani növekedés folytatódik, a világ 2029-re megközelítheti a 8 milliárd felhasználót, bár a népesség utolsó 10%-ának elérése a távoli vagy rendkívül alacsony jövedelmű területeken továbbra is jelentős logisztikai és gazdasági akadály marad.

Az internethasználat regionális különbségei továbbra is a globális fejlődés központi kihívását jelentik. Európa és az amerikai kontinens jelenti a legmagasabb penetrációs arányokat, a legtöbb nemzetben gyakran meghaladva a 90%-ot. Ezzel szemben Afrika mutatja a legalacsonyabb használati szinteket: a legfrissebb adatok szerint a népességnek csupán 36%-a van online, bár a régió növekedési rátái a leggyorsabbak közé tartoznak globálisan. Továbbra is fennáll a város-vidék közötti szakadék; a legfrissebb becslések szerint a városi lakosok körülbelül 85%-a használja az internetet, szemben a vidéki területeken élők 58%-ával. A gazdasági szint a hozzáférés legerősebb mutatója: a magas jövedelmű országokban az emberek 94%-a használja az internetet, míg az alacsony jövedelmű országokban ez az arány mindössze 23%. Emellett több régióban továbbra is fennáll a nemek közötti digitális szakadék, ahol a férfiak statisztikailag nagyobb valószínűséggel férnek hozzá mobileszközökhöz és az internethez, mint a nők, különösen a legkevésbé fejlett országokban.