Dánia Születési arányszám

A születési ráta, pontosabban a nyers születési arányszám (CBR), egy adott népességben egy meghatározott időszak alatt – jellemzően egy év alatt – bekövetkező élveszületések számát méri. Az 1000 lakosra jutó élveszületések számában fejezik ki. Ezt a mutatót azért nevezik nyersnek, mert a születéseket a teljes népességhez viszonyítja – beleértve a férfiakat, a gyermekeket és az időseket is, akik biológiailag nem képesek szülni –, ahelyett, hogy szigorúan a szülőképes korú népességre összpontosítana. Alapvető összetevője a természetes népességszaporodás kiszámításának, amely a születési ráta és a halálozási ráta matematikai különbsége. Bár átfogó képet ad egy ország termékenységéről, rendkívül érzékeny a népesség korszerkezetére. Egy magas fiatal felnőtt aránnyal rendelkező népesség természetesen magasabb nyers születési rátát mutat, mint egy elöregedő népesség, még akkor is, ha az egyéni termékenységi preferenciák hasonlóak. Ez létfontosságú eszközzé teszi a várostervezők, az egészségügyi szolgáltatók és a döntéshozók számára a jövőbeli infrastruktúra- és szolgáltatási igények becsléséhez.

A születési rátákra vonatkozó adatgyűjtés elsősorban a polgári nyilvántartási és létfontosságú statisztikai (CRVS) rendszerekre támaszkodik, amelyek minden születést hivatalos igazolásokkal rögzítenek. Sok magas jövedelmű országban ezek a rendszerek szinte univerzálisak és rendkívül pontosak. Azonban azokban a régiókban, ahol a nyilvántartási infrastruktúra kevésbé fejlett, a nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ és a Világbank, háztartási felmérésekre támaszkodnak, mint például a demográfiai és egészségügyi felmérések (DHS) vagy a többszörös mutatójú klaszterfelmérések (MICS). Ezek a felmérések a nők reproduktív múltjáról kérdeznek a születésszámok becsléséhez. Közvetett becslési módszereket is alkalmaznak a népszámlálási adatokra, ha a nyilvántartás hiányos. Jelentős korlát a jelentési késedelem, ahol a távoli területekről származó adatok összesítése több évet is igénybe vehet. Emellett bizonyos esetekben a korai újszülöttkori halállal végződő születések rögzítetlenek maradhatnak, ami a valódi születési ráta alulbecsléséhez vezet.

Gyakran adódnak eltérések az ENSZ Népesedési Osztálya és a nemzeti statisztikai hivatalok között az adatok simításának vagy az aluljelentés korrigálásának eltérő módszerei miatt. A Világbank általában az ENSZ World Population Prospects kiadványát használja elsődleges hivatkozási alapként ezen adatok harmonizálásához.

A 1000 főre jutó 30 feletti nyers születési ráta általában magasnak számít, ami a gyorsan növekvő népességre jellemző. A 15 és 30 közötti ráták mérsékeltek, míg a 15 alatti ráták alacsonynak tekinthetők, és gyakran elöregedő vagy zsugorodó népességgel párosulnak.

A globális születési ráta évtizedek óta folyamatosan csökkenő pályán van. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a világátlag jelentősen visszaesett a 20. század közepe óta, amikor még 30 felett volt 1000 főre vetítve. A jelenlegi becslések a globális átlagot 17-18 születés körülire teszik 1000 főre. Ez a csökkenés számos tényezőnek tulajdonítható, többek között a nők oktatáshoz való jobb hozzáférésének, a fogamzásgátló módszerek széles körű elérhetőségének, valamint a mezőgazdasági gazdaságról az ipari és szolgáltatásalapú gazdaságra való áttérésnek, ahol a gyermekeket már nem tekintik alapvető munkaerőnek. A városiasodás is kritikus szerepet játszik, mivel a gyermeknevelés költségei a városokban jellemzően magasabbak. Még azokban a régiókban is, amelyek történelmileg magas termékenységet tartottak fenn, mint Dél-Ázsia és Latin-Amerika egyes részei, a születési ráták a reprodukciós szint közelébe vagy az alá csökkentek. Ez a globális eltolódás jelentős demográfiai átmenethez vezet, amelyet az elöregedő globális népesség és az emberi népesség növekedési ütemének előrejelzett lassulása jellemez a következő évszázadban.

A szembetűnő regionális különbségek továbbra is a globális demográfia jellemzői. Fekete-Afrika továbbra is a legmagasabb születési rátákat produkálja, sok nemzetnél ez meghaladja a 35 születést 1000 főre. Ezzel szemben a kelet-ázsiai országok és számos európai nemzet a történelem legalacsonyabb rátáit jelenti, gyakran 10 alá süllyedve 1000 főre vetítve. Olyan országokban, mint Dél-Korea és Japán, a születési ráták rekordmélységet értek el, ami kormányzati beavatkozásokat váltott ki a családalapítás ösztönzésére. A gazdagabb, magas jövedelmű régiók általában sokkal alacsonyabb születési rátát mutatnak az alacsony jövedelmű régiókhoz képest, ahol a magas csecsemőhalandóság és a korlátozott társadalombiztosítási rendszerek gyakran nagyobb családméretet eredményeznek. Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia közepes jövedelmű országai jelenleg gyors csökkenést tapasztalnak, közeledve a Nyugaton látható alacsony rátájú mintákhoz. Ezek a variációk változatos globális tájképet hoznak létre, egyes területeken gyors növekedéssel, máshol demográfiai stagnálással.