Dánia Elhízási ráta (Felnőttek)

Az elhízási arány a népesség azon százalékát méri, akiknél a túlzott testzsír-felhalmozódás jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Felnőttek esetében ezt a mutatót általában a testtömegindex (BMI) segítségével határozzák meg, amely a súly és a magasság egyszerű aránya. Egy személy akkor minősül elhízottnak, ha a BMI-je 30 kg/m² vagy magasabb. Például egy 92 kg súlyú és 1,75 m magas felnőtt BMI-je 30. Az 5 és 19 év közötti gyermekek és serdülők esetében a meghatározás összetettebb, az életkortól és a nemtől függ, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) növekedési referenciájának szórásait alkalmazva. Konkrétan a gyermekkori elhízást olyan életkorhoz kötött BMI-értékként határozzák meg, amely több mint 2 szórással haladja meg a mediánt. Ez a statisztika a nem fertőző betegségek, köztük a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség és a különböző daganatos megbetegedések kockázatának elsődleges jelzője. Bár a BMI a testzsír közvetett mérőszáma, továbbra is ez a legpraktikusabb eszköz a népességi szintű egészségügyi trendek azonosítására.

A globális elhízási adatok elsődleges forrásai az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az NCD Risk Factor Collaboration (NCD-RisC), amelyek több ezer népességre reprezentatív tanulmány adatait szintetizálják. Az adatokat nemzeti egészségügyi vizsgálati felméréseken (HES) keresztül gyűjtik, ahol a magasságot és a súlyt képzett szakemberek mérik, vagy egészségügyi interjús felmérések (HIS) útján, ahol a résztvevők saját maguk jelentik be értékeiket. A mért adatokat tekintik az aranyszabálynak, mivel az önbevallás gyakran az elhízás alulbecsléséhez vezet, mert az egyének hajlamosak túlbecsülni magasságukat és alulbecsülni súlyukat. Fejlett Bayes-féle hierarchikus modelleket használnak a standardizált becslések elkészítéséhez az országok között, figyelembe véve a felmérések időzítésében és módszertanában mutatkozó különbségeket. Figyelemre méltó korlát az univerzális BMI-küszöbérték, amely nem biztos, hogy minden etnikum esetében pontosan tükrözi a metabolikus kockázatot. A legújabb kutatások szerint az ázsiai populációk alacsonyabb BMI-szintek mellett is magasabb egészségügyi kockázatokat tapasztalhatnak, mint az európai származásúak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME) gyakran kissé eltérő értékeket jelent a statisztikai modellezés és a különböző helyi felmérési adatok bevonása miatt.

Az 5% alatti elhízási arány a nemzetközi egészségügyi standardok szerint nagyon alacsonynak számít, míg a 20% feletti arány jelentős közegészségügyi kihívást jelez. A legfrissebb adatok szerint a felnőttek globális átlaga körülbelül 16%, és minden ezen medián feletti érték sürgős politikai beavatkozás szükségességét sugallja.

Az elhízás előfordulása az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt világszerte: az 1990-es évek óta a felnőttek körében megduplázódott, a serdülők körében pedig meghégyszereződött. A jelenlegi becslések szerint világszerte több mint 1 milliárd ember él elhízással, köztük körülbelül 890 millió felnőtt és 160 millió gyermek. Ezt a megugrást egykor a magas jövedelmű nemzetek jelenségének tekintették, de a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az arányok az alacsony és közepes jövedelmű országokban emelkednek a leggyorsabban. Ezt a globális eltolódást a táplálkozási átmenet hajtja, ahol a hagyományos étrendeket energiadús, erősen feldolgozott élelmiszerek váltják fel, a fizikai aktivitás csökkenése mellett, amelyet az urbanizáció és az ülőmunka okoz. Sok régióban az elhízás növekedése egybeesik a tartós alultápláltsággal, ami a rossultápláltság kettős terhét hozza létre ugyanazon közösségeken belül. Bár néhány magas jövedelmű országban megfigyelték a növekedési ütem lassulását, az általános globális pálya továbbra is felfelé mutat. Az előrejelzések szerint összehangolt beavatkozás nélkül 2035-re a világ népességének több mint fele túlsúlyos vagy elhízott lehet.

Az elhízás terén mutatkozó regionális különbségek élesek, tükrözve a gazdasági fejlődés, a kulturális étkezési szokások és a városi környezet eltéréseit. A világ legmagasabb arányai a csendes-óceáni szigetországokban találhatók, ahol a prevalencia meghaladhatja a 45%-ot olyan országokban, mint Amerikai Szamoa és Nauru. A Közel-Kelet és Észak-Afrika szintén magas szintekről számol be, sok országban 30% feletti az arány a gyors urbanizáció és az étrendi változások miatt. A magas jövedelmű régiókban, például Észak-Amerikában, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának körülbelül 42%-a él elhízással. Ezzel szemben a legalacsonyabb arányok általában Délkelet-Ázsiában és a Szubszaharai Afrikában találhatók, gyakran 10% alatt maradva. Ezek a régiók azonban jelenleg a leggyorsabb éves növekedési rátákat tapasztalják. Sok ilyen nemzetnek most azzal a komplex kihívással kell szembenéznie, hogy kezelje a fertőző betegségek magas szintjét az elhízással összefüggő krónikus állapotok növekvő költségei mellett.