Ruanda Vezetékes szélessávú előfizetések

A szélessávú előfizetések a nyilvános internethez való aktív, nagy sebességű kapcsolatok számát mérik. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) által meghatározott standard definíció szerint egy kapcsolatnak legalább 256 kbit/s letöltési sebességet kell biztosítania ahhoz, hogy szélessávúnak minősüljön. Ez a mutató különféle technológiákat foglal magában, beleértve a digitális előfizetői vonalat (DSL), a kábelmodemet, az optikai hálózatot (FTTH), a műholdas szélessávot és a földi rögzített vezeték nélküli hozzáférést (FWA). Kritikus mérőszámként szolgál egy ország digitális infrastruktúrájának és lakossága globális digitális gazdaságban való részvételi készségének értékeléséhez. A mutatót általában teljes számként vagy 100 lakosra jutó penetrációs rátaként jelentik. Míg a történelmi definíciók gyakran a vezetékes kapcsolatokra összpontosítottak, a modern jelentések gyakran különbséget tesznek a vezetékes szélessávú és az aktív mobil szélessávú előfizetések között a konnektivitás átfogó képének biztosítása érdekében. Az előfizetések magukban foglalják mind a lakossági fiókokat, mind a vállalkozások vagy kormányzati szervezetek által használtakat, tükrözve a nemzeti távközlési hálózat teljes kapacitását.

A szélessávú előfizetésekre vonatkozó adatokat elsősorban a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) gyűjti a nemzeti szabályozó hatóságoknak és távközlési minisztériumoknak kiküldött éves kérdőíveken keresztül. Ezek a nemzeti szervek a joghatóságuk alatt működő internetszolgáltatók (ISP-k) által megadott számadatokat összesítik. Egyes esetekben az adatokat nemzeti háztartási felmérésekkel és a Világbank becsléseivel egészítik ki. Jelentős korlátot jelent az országok közötti eltérés a 'nagy sebesség' meghatározásában, mivel sok fejlett nemzet 25 Mbit/s-ra vagy 100 Mbit/s-ra emelte belső küszöbértékét, miközben a nemzetközi adatkészletek továbbra is a 256 kbit/s-os alapértéket használják. Ezenkívül a statisztikák a szerződések számát tükrözik, nem pedig az egyéni felhasználók számát; sok régióban egyetlen háztartási előfizetés öt vagy több ember számára biztosíthat internet-hozzáférést. Az adatszolgáltatási hiányosságokkal küzdő országok esetében a legfrissebb adatokat gyakran modellalapú becslésekkel és lineáris extrapolációkkal generálják.

Bár az ITU az elsődleges globális hatóság, az OECD részletesebb adatokat szolgáltat tagországairól, gyakran beleértve az adatforgalmi korlátokra és a hardverköltségekre vonatkozó részleteket is. Eltérések fordulhatnak elő a Világbank és a nemzeti ügynökségek között a különböző jelentési ciklusok vagy az 'ingyenes' nyilvános Wi-Fi hotspotok egyes nemzeti számlálásokba való belefoglalása miatt.

A 100 lakosra jutó 30 feletti vezetékes szélessávú penetrációs ráta általában magasnak számít, ami a fejlett gazdaságokra jellemző. A fejlődő nemzeteknél az az eltolódás, ahol a mobil szélessávú penetráció messze meghaladja a vezetékes szélessávot, mobil-központú infrastruktúra-stratégiát jelez.

A legfrissebb adatok a globális konnektivitás erőteljes bővülését mutatják: a vezetékes szélessávú előfizetések száma az elmúlt öt évben átlagosan évi 5,9 százalékkal nőtt. A teljes vezetékes előfizetések száma meghaladta az 1,5 milliárdot, amit nagyrészt egy hatalmas technológiai átállás hajt. Az olyan örökölt technológiák, mint a rézalapú DSL, évente körülbelül 12,1 százalékkal csökkennek, ahogy a felhasználók gyorsabb alternatívákra váltanak. Az optikai hálózat (FTTH) ma már uralja a piacot, a globális vezetékes kapcsolatok körülbelül 72,68 százalékát adva. Ezzel párhuzamosan az 5G technológia felemelkedése fellendítette a rögzített vezeték nélküli hozzáférést (FWA), amely az előrejelzések szerint az új kapcsolatok több mint 35 százalékát teszi majd ki a következő években. A műholdas szélessáv is jelentős növekedést mutat, évente több mint 41 százalékkal bővülve, mivel az alacsony pályán keringő műholdkonstellációk új lehetőségeket kínálnak a távoli és alulszolgáltatott területek számára. E haladás ellenére a 'szélessávú szakadék' továbbra is kihívást jelent, mivel a kapcsolatok sebessége és minősége jelentősen eltér a városi és a vidéki lakosság között.

A szélessávú elterjedtség regionális különbségei élesek, és a tágabb gazdasági egyenlőtlenségeket tükrözik. A magas jövedelmű országokban átlagosan körülbelül 38 vezetékes előfizetés jut 100 főre, míg az alacsony jövedelmű országokban a penetrációs ráta gyakran a nulla közelében van. Az ázsiai-csendes-óceáni régió rendelkezik jelenleg a legnagyobb piaci részesedéssel, amit a kínai és indiai gyors infrastruktúra-kiépítés vezet. Európában az olyan országok, mint Spanyolország, vezető szerepet töltenek be az örökölt rézhálózatok leszerelésében a teljes optikai lefedettség javára. Ezzel szemben Afrika és Dél-Ázsia számos részén a mobil szélessáv szolgál az internet-hozzáférés elsődleges, és gyakran egyetlen eszközeként; a Független Államok Közösségében (FÁK) a mobil penetráció elérte a körülbelül 147-et 100 főre vetítve. Ez a regionális függőség a mobiladatoktól gyakran a fizikai kábelek lefektetésének magas költségei miatt alakult ki a hatalmas vagy fejletlen területeken, így a vezeték nélküli megoldások jelentik a legjárhatóbb utat az egyetemes konnektivitás felé.