Kína — népesség

Kína jelenlegi lakossága a becslések szerint 2026-ban 1 405 509 269 fő lesz, ami az enyhe csökkenés időszakát jelzi a 2024-es hivatalos 1 408 975 000 fős adathoz képest. Az ország jelenleg a 2. helyet foglalja el a világ 215 országa közül, miután India nemrégiben megelőzte, mint a világ legnépesebb országa. A legfrissebb adatok -0,12%-os éves növekedési ütemet mutatnak, a becsült 2026-os népsűrűség pedig 149,7 fő/km² (387,7 fő/négyzetmérföld). A lakosság körülbelül 65,9%-a él városi területeken, ami a több évtizedes gyors iparosodást és belső migrációt tükrözi.

Kína demográfiai történelmét a hatalmas méretek és a gyors növekedés kezelésére irányuló állami beavatkozások határozzák meg. A 20. század közepét követően a népesség évtizedekig jelentősen bővült, ami az erőforrások kimerülésének megakadályozása érdekében az 1970-es évek végén az egygyermekes politika bevezetéséhez vezetett. Ez a politika sikeresen lassította a növekedést, de tartós hatást gyakorolt az ország korszerkezetére és nemek közötti egyensúlyára, olyan örökséget hagyva maga után, amelyet a jelenlegi politikai váltások próbálnak orvosolni. A 20. század végén és a 21. század elején az ország az emberi történelem egyik legnagyobb belső migrációját élte át. Emberek százmilliói költöztek a vidéki mezőgazdasági tartományokból a virágzó tengerparti városokba, mint például Sanghaj és Sencsen. Ez a migráció táplálta az ország globális gyártási központtá válását, és jelentősen megváltoztatta a városi-vidéki tájat, elvezetve a jelenlegi magas urbanizációs szinthez.

Az ország a népességcsökkenés fázisába lépett, a jelenlegi éves növekedési ütem -0,12%. Ezt az eltolódást elsősorban a rekordszintű, nőnkénti 1,01 születéses termékenységi ráta hajtja, amely messze elmarad a stabil népességszám fenntartásához szükséges 2,1-es reprodukciós szinttől. Annak ellenére, hogy az egygyermekes politikáról áttértek a kétgyermekes, majd később a háromgyermekes politikára, a társadalmi és gazdasági tényezők továbbra is korlátozzák a születési arányszámot országszerte. A nagyvárosok magas megélhetési költségei, a nők fokozott részvétele a felsőoktatásban és a szakmai szektorokban, valamint a házassággal kapcsolatos változó társadalmi normák mind hozzájárultak a születési arányszám csökkenéséhez. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a nyers halálozási arány kezdte meghaladni a nyers születési arányt. Az előrejelzések szerint a népesség a következő évtizedekben tovább öregszik és fogy, ami fokozott nyomást gyakorol a hazai munkaerőre és az idősek szociális ellátórendszereire.

A becsült 2026-os népsűrűség 149,7 fő/km² (387,7 fő/négyzetmérföld), bár ez egyenlőtlenül oszlik meg: hatalmas koncentrációk találhatók a termékeny keleti tartományokban, és sokkal alacsonyabb sűrűség a nyugati autonóm régiókban.

A legfrissebb adatok szerint a lakosság 65,9%-a él városi területeken, és ez az arány tovább emelkedik, ahogy a gazdaság a csúcstechnológiás szolgáltatások és a modern infrastruktúra felé tolódik el.

Kína jelenleg a 2. helyen áll a világ 215 országa közül a teljes népesség tekintetében, és regionálisan (Ázsia) a 2. a 49-ből. Saját szubrégióján belül (Kelet-Ázsia) az 1. helyen áll a 7-ből, továbbra is a térség meghatározó demográfiai hatalma maradva. Bár sokáig a Föld legnépesebb nemzete volt, nemrégiben a második helyre csúszott India mögött, amely továbbra is pozitív növekedést mutat. Kelet-ázsiai szomszédaival, például Japánnal és Dél-Koreával összehasonlítva Kína hasonló demográfiai kihívásokkal néz szembe, amelyeket az elöregedő munkaerő és a rendkívül alacsony termékenységi ráta jellemez. Kína népességének mérete azonban azt jelenti, hogy fogyása jelentősebb hatással van a globális ellátási láncokra és a nemzetközi piacokra, mint kisebb regionális társaié.