Ruanda Egy főre jutó GNI (Atlas)

Az egy főre jutó GNI az ország állampolgárainak átlagos jövedelmét méri úgy, hogy a nemzet lakosai által termelt összértéket — beleértve a külföldi forrásokból származó jövedelmet is — elosztja az év közepi teljes népességgel. A bruttó hazai termékkel (GDP) ellentétben, amely a fizikai határokon belüli termelésre összpontosít, a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) minden állampolgár és vállalkozás gazdasági kibocsátását figyelembe veszi, függetlenül azok földrajzi elhelyezkedésétől. Magában foglalja az összes rezidens termelő által hozzáadott érték összegét, plusz a kibocsátás értékelésébe be nem számított termékadókat (mínusz támogatások), plusz a külföldről származó elsődleges jövedelmek (például munkavállalói javadalmazás és tulajdonosi jövedelem) nettó egyenlegét. Ez a mutató elsődleges mérőszámként szolgál egy nemzet lakosságának életszínvonala és gazdasági jóléte értékeléséhez. Ez az alapvető mérőszám, amelyet az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Világbank használnak az országok jövedelmi csoportokba (például alacsony, közepes és magas jövedelmű) való besorolásához. A lakosok számára ténylegesen elérhető jövedelem tükrözésével átfogóbb képet ad a gazdasági kapacitásról, mint a hazai termelés önmagában.

Az egy főre jutó GNI-re vonatkozó adatok elsősorban a központi bankok és a nemzeti statisztikai hivatalok által összeállított nemzeti számlákból származnak. Az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), harmonizálják ezeket az adatokat az országok közötti összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. A Világbank kifejezetten az Atlas-módszert alkalmazza az árfolyam-ingadozások hatásának csökkentésére; ez az árfolyamok 3 éves átlagának használatát jelenti, korrigálva az ország és több nagy gazdaság közötti inflációs különbségekkel. A korlátok közé tartozik a nem monetáris tranzakciók, például az önellátó gazdálkodás és a háztartási munka kizárása, amelyek sok fejlődő országban jelentősek. Ezenkívül a mutató nem tükrözi az országon belüli jövedelemeloszlást, ami azt jelenti, hogy a magas átlag jelentős belső szegénységet fedhet el. Az adatgyűjtés kevésbé megbízható lehet a nagy informális gazdasággal vagy korlátozott adminisztratív kapacitással rendelkező régiókban.

Bár a Világbank és az IMF általában összhangban van, kisebb eltérések adódhatnak a különböző népességbecslésekből vagy az adatfelülvizsgálatok időzítéséből. A Világbank Atlas-módszere marad a mérvadó forrás a hivatalos országbesorolásokhoz.

A 13 845 USD feletti egy főre jutó GNI szinteket általában magas jövedelműnek tekintik, míg az 1 135 USD alatti szintek alacsony jövedelmű státuszt jeleznek. Az emelkedő egy főre jutó GNI általában javuló életszínvonalat sugall, és a legfejlettebb gazdaságok körében gyakori a legalább 40 000 USD-s érték.

Az elmúlt néhány évtizedben a globális egy főre jutó GNI következetes felfelé ívelő pályát mutatott, amit nagyrészt a feltörekvő piacok gyors iparosodása és a szolgáltatási szektor növekedése hajtott. A legfrissebb adatok olyan eltolódást jeleznek, ahol a közepes jövedelmű országok, különösen Kelet-Ázsiában, gyorsabb növekedési rátát mutattak, mint a már befutott magas jövedelmű nemzetek. Azonban a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelműek közötti szakadék továbbra is hatalmas. A gazdasági sokkok, mint például a globális egészségügyi válságok vagy a geopolitikai konfliktusok, átmeneti visszaesést okoztak a GNI-ben, de a legtöbb régió rugalmasságot és a növekedéshez való visszatérést mutatott. A digitális gazdaságok és a globalizált kereskedelem felé való átmenet lehetővé tette sok kisebb nemzet számára, hogy növelje külföldről származó nettó jövedelmét, bár a fejlődő régiók adósságszolgálati költségei továbbra is lefelé irányuló nyomást gyakorolnak sok állampolgár végső egy főre jutó adataira. A jelenlegi becslések azt mutatják, hogy bár a globális átlagok emelkednek, a növekedés üteme jelentősen eltér a nemzetek globális értékláncokba való integrációjától függően.

Jelentős különbségek mutatkoznak világszerte: Észak-Amerika és Nyugat-Európa tartja fenn a legmagasabb egy főre jutó GNI szinteket, amelyek gyakran meghaladják az 50 000 USD-t. Ezzel szemben Fekete-Afrika és Dél-Ázsia egyes részei jelentik a legalacsonyabb átlagokat, amelyek gyakran 2 000 USD alatt maradnak. Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni térség tapasztalta a legdrámaibb javulást az elmúlt években, amit a jelentős feltörekvő piacok gazdasági expanziója ösztönzött. A Közel-Kelet nagy változékonyságot mutat; az olajban gazdag nemzetek az európai szintekhez hasonló egy főre jutó GNI-ről számolnak be, míg az instabilitás által érintett szomszédos országok sokkal alacsonyabb számokat mutatnak. A kis szigetországok gyakran magasabb egy főre jutó GNI-t mutatnak kontinentális szomszédaiknál az olyan specializált iparágak miatt, mint a turizmus vagy az offshore pénzügyek, bár továbbra is sebezhetőek a külső gazdasági volatilitással szemben. Latin-Amerika és a Karib-térség általában a felső-közepes jövedelmi kategóriába tartozik, bár a növekedés történelmileg változékonyabb volt a feltörekvő ázsiai gazdaságok folyamatos emelkedéséhez képest.