A dévanágari egy abugida írásrendszer, amelyet elsősorban a hindi, a szanszkrit, a maráthi és a nepáli nyelvekhez, valamint Dél-Ázsia más nyelveihez használnak. A beszélők száma alapján a világ egyik legszélesebb körben használt írásmódja, India és Nepál hivatalos írásrendszereként szolgál. A dévanágari név az isteni város írását jelentő szavakból származik, tükrözve mély kulturális és vallási jelentőségét. Szisztematikus fonetikai kialakítása az egyik legtudományosabban felépített írásrendszerré teszi, amelyet valaha kifejlesztettek.
Eredet és Történelem
A dévanágari az ősi bráhmi írásból fejlődött ki, amely legalább a Kr. e. harmadik századig nyúlik vissza, és szinte minden dél-ázsiai és délkelet-ázsiai írásrendszer ősének tekintik. A bráhmi írásból alakult ki a Gupta-írás a negyedik-hatodik században, amely a hetedik századra Nágari írássá fejlődött. A teljesen kifejlett dévanágari írás a kilencedik és tizenkettedik század között jelent meg, és Észak-India domináns írásrendszerévé vált. Elterjedése szorosan összefüggött a szanszkrit irodalmi és közigazgatási nyelvként való terjedésével. Az írást az évszázadok során vallási kéziratokban, királyi feliratokban és tudományos művekben való használata révén szabványosították. Amikor a hindi nyelvet 1950-ben a független India egyik hivatalos nyelvévé nyilvánították, a dévanágarit az indiai alkotmányban rögzítették hivatalos írásmódjaként.
Karakterek
Karakter
Név
Kiejtés
अ
A
/ə/
आ
Aa
/aː/
इ
I
/ɪ/
ई
Ii
/iː/
उ
U
/ʊ/
ऊ
Uu
/uː/
ऋ
Ri
/ɾɪ/
ए
E
/eː/
ऐ
Ai
/ɛː/
ओ
O
/oː/
औ
Au
/ɔː/
अं
Am
/əŋ/
अः
Ah
/əh/
क
Ka
/kə/
ख
Kha
/kʰə/
ग
Ga
/ɡə/
घ
Gha
/ɡʱə/
ङ
Nga
/ŋə/
च
Cha
/tʃə/
छ
Chha
/tʃʰə/
ज
Ja
/dʒə/
झ
Jha
/dʒʱə/
ञ
Nya
/ɲə/
ट
Ta
/ʈə/
ठ
Tha
/ʈʰə/
ड
Da
/ɖə/
ढ
Dha
/ɖʱə/
ण
Na
/ɳə/
त
Ta
/t̪ə/
थ
Tha
/t̪ʰə/
द
Da
/d̪ə/
ध
Dha
/d̪ʱə/
न
Na
/nə/
प
Pa
/pə/
फ
Pha
/pʰə/
ब
Ba
/bə/
भ
Bha
/bʱə/
म
Ma
/mə/
य
Ya
/jə/
र
Ra
/ɾə/
ल
La
/lə/
व
Va
/ʋə/
श
Sha
/ʃə/
ष
Sha
/ʂə/
स
Sa
/sə/
ह
Ha
/ɦə/
क्ष
Ksha
/kʂə/
त्र
Tra
/t̪ɾə/
ज्ञ
Gya
/ɡjə/
Hány Betű?
A szabványos dévanágari írás negyvenhét elsődleges karaktert tartalmaz, köztük tizenhárom magánhangzót és harmincnégy mássalhangzót. Azonban a különálló írott formák teljes száma lényegesen nagyobb, ha a ligatúrákat és a magánhangzó-diakritikumokat is beleszámítjuk. Ezek a két vagy több mássalhangzó kombinálásával létrehozott ligatúrák száma eléri a több százat, és elengedhetetlenek a hindi és a szanszkrit gazdag fonetikai készletének pontos ábrázolásához.
A dévanágari abugidaként van besorolva, ami azt jelenti, hogy minden mássalhangzó karakter hordoz egy benne rejlő magánhangzót, amely diakritikus jelekkel módosítható. Ez a kialakítás lehetővé teszi az írás számára, hogy a hangok széles skáláját nagy pontossággal ábrázolja. A karaktereket balról jobbra írják, és egy jellegzetes vízszintes vonal, az úgynevezett Sirorekha köti össze őket, amely a betűk tetején fut végig, azonnal felismerhető megjelenést kölcsönözve a dévanágari szövegnek. Az írás tizenhárom magánhangzót és harminchárom alapvető mássalhangzót tartalmaz, valamint további, két vagy több karakter kombinálásával létrehozott ligatúrákat. A szó elején megjelenő magánhangzókat független karakterként írják, míg a mássalhangzót követő magánhangzókat a mássalhangzó szimbólumához csatolt jelek jelzik. A hangok ábrázolásának ez a szisztematikus megközelítése a dévanágarit a nyelvészeti elemzés modelljévé tette, és befolyásolta a Nemzetközi Fonetikai Ábécé fejlesztését is. A mindennapi kommunikáción túl a dévanágari a klasszikus szanszkrit szövegek, hindu szentírások és buddhista irodalom elsődleges írásmódja, több ezer éves filozófiai és irodalmi hagyományt őrizve meg.
Sirorekhának vagy címsornak hívják. Összeköti a betűket egy szóban, és a dévanágari írás meghatározó vizuális jellemzője.
Nem. A dévanágarit a szanszkrit, a maráthi, a nepáli és számos más dél-ázsiai nyelvhez is használják.
Az ábécében a magánhangzók és a mássalhangzók független betűk. Egy olyan abugidában, mint a dévanágari, minden mássalhangzónak van egy benne rejlő magánhangzója, amelyet diakritikus jelekkel módosítanak.
A teljesen kifejlett dévanágari írás a kilencedik és tizenkettedik század között jelent meg, bár őse, a bráhmi írás, több mint kétezer éves múltra tekint vissza.
Mássalhangzói a szájban történő artikuláció helye és módja szerint vannak elrendezve, logikus fonetikai sorrendbe csoportosítva a toroknál, a szájpadlásnál, a fogaknál és az ajkaknál képzett hangokat.
🍪
Süti beállítások
Sütiket használunk a forgalom elemzésére és a felhasználói élmény javítására. Személyes adatokat nem értékesítünk és nem osztunk meg hirdetőkkel.
A Google Analytics szolgáltatást használjuk annak megértésére, hogyan használják a látogatók a WorldStats oldalt. Ez segít a tartalom és a teljesítmény javításában. Az analitikai sütik nyomon követik az oldalmegtekintéseket és a munkamenet-adatokat — személyazonosításra alkalmas információkat nem gyűjtünk. Beállításait bármikor módosíthatja a láblécben.