Ruanda Hozzáférés megfelelő higiéniához

A higiéniához való hozzáférés a népesség azon arányát méri, amely olyan szolgáltatásokat használ, amelyek higiénikusan elkülönítik az emberi ürüléket az emberi érintkezéstől. A WHO és az UNICEF Közös Monitoring Programja (JMP) által kidolgozott elsődleges nemzetközi szabvány egy higiéniai létrát használ a szolgáltatási szintek kategorizálására. E létra tetején a biztonságosan kezelt higiénia áll, amely olyan továbbfejlesztett létesítmények használatát igényli, amelyeket nem osztanak meg más háztartásokkal, és biztosítják, hogy a hulladékot vagy a helyszínen kezelik és ártalmatlanítják, vagy elszállítják és egy telephelyen kívüli létesítményben kezelik. A továbbfejlesztett létesítmények közé tartoznak a csatornahálózathoz csatlakoztatott öblítéses vagy öntéses öblítésű vécék, a szeptikus tartályok vagy az emésztőgödrök, valamint a szellőztetett, továbbfejlesztett gödörlatrinák és a komposztáló vécék. A létra alsóbb fokai közé tartoznak az alapvető szolgáltatások, a korlátozott szolgáltatások, a nem megfelelő létesítmények és a nyílt területen végzett ürítés. Ez a mutató kritikus fontosságú a 6.2-es Fenntartható Fejlődési Cél felé tett haladás nyomon követéséhez, amelynek célja a megfelelő és méltányos higiéniához való egyetemes hozzáférés biztosítása minden egyén számára.

A WHO és az UNICEF Közös Monitoring Programja (JMP) több mint 100 ország adatait összesíti az összehasonlítható globális becslések elkészítéséhez. Az elsődleges adatforrások közé tartoznak a nemzeti népszámlálások, a háztartási felmérések, mint például a Demográfiai és Egészségügyi Felmérések (DHS) és a Többszörös Mutatószámú Klaszterfelmérések (MICS), valamint a szolgáltatóktól vagy szabályozóktól származó adminisztratív nyilvántartások. Jelentős korlátot jelent a helyszíni higiéniai létesítmények, például a szeptikus tartályok és emésztőgödrök kezelésére vonatkozó adathiány; míg a csatornacsatlakozási adatok gyakran egyértelműek, annak nyomon követése, hogy a helyszíni rendszerekből származó fekáliás iszapot biztonságosan ürítik-e és kezelik-e, sokkal összetettebb. Továbbá a továbbfejlesztett létesítmények meghatározása kismértékben eltérhet a nemzeti szabványok és a nemzetközi viszonyítási pontok között, bár a JMP standardizált alapkérdések révén törekszik ezek harmonizálására. Sok alacsony jövedelmű ország esetében a becslések gyakran lineáris regresszióra támaszkodnak a felmérési évek közötti hiányok pótlására és a jelentéstétel időbeli következetességének biztosítására.

A legtöbb nemzetközi szervezet, beleértve a Világbankot és az ENSZ-t, kizárólag a WHO és az UNICEF JMP adataira támaszkodik a higiéniai statisztikák tekintetében a következetesség biztosítása érdekében. Kisebb eltérések adódhatnak, ha a nemzeti kormányok olyan helyi infrastruktúra-definíciók alapján jelentenek javuló hozzáférést, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi kritériumoknak.

A higiéniához való hozzáférés globális célkitűzése a 100,0%-os biztonságosan kezelt szolgáltatás 2030-ig. Az 50,0% alatti lefedettség általában súlyos közegészségügyi kockázatot jelez, míg a nyílt területen végzett ürítés felszámolása az alapvető emberi méltóság és a betegségmegelőzés elsődleges mérföldkövének számít.

A legfrissebb adatok a higiéniához való hozzáférés folyamatos növekedését mutatják: az elmúlt évtizedben körülbelül 1,2 milliárd ember jutott hozzá biztonságosan kezelt szolgáltatásokhoz. A jelenlegi becslések szerint a globális népesség 58,0%-a használ biztonságosan kezelt higiéniát, ami emelkedés a 2010-es évek közepén mért 48,0%-hoz képest. E haladás ellenére 3,4 milliárd ember még mindig nélkülözi a biztonságosan kezelt szolgáltatásokat, és 354 millió ember továbbra is nyílt területen végzi a szükségét. Figyelemre méltó trend a vidéki területek jelentős javulása, ahol a lefedettség 36,0%-ról 49,0%-ra nőtt az elmúlt években, míg a városi lefedettség viszonylag stagnált 66,0%-on, mivel a gyors urbanizáció megelőzte az infrastruktúra növekedését. Az előrejelzések szerint a világ jelenleg nem tart jó úton a 2030-as egyetemes, biztonságosan kezelt higiénia eléréséhez, hacsak a haladás üteme nem négyszereződik meg. Az erőfeszítések egyre inkább a hagyományos csatornahálózattal nem rendelkező városok fekáliás iszapkezelésére összpontosulnak, célul tűzve ki a biztonság javítását a teljes szolgáltatási lánc mentén.

A regionális különbségek továbbra is élesek: a szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia jelenti a legalacsonyabb hozzáférési szinteket. A szubszaharai Afrikában sok országban a népesség kevesebb mint 25,0%-a fér hozzá biztonságosan kezelt szolgáltatásokhoz, és a régió adja a világ nyílt területen ürítő népességének jelentős részét. Afrikán belül Kelet-Afrika különösen nagy terhet visel a nem megfelelő létesítmények miatt, ami egyes alrégiókban eléri a 43,0%-ot. Ezzel szemben Dél-Afrika viszonylag jobb továbbfejlesztett higiéniai lefedettséget mutat, sokkal alacsonyabb nem megfelelő arányokkal. Dél-Ázsia gyors javulást mutatott a nyílt területen végzett ürítés megszüntetésében, bár a biztonságosan kezelt szolgáltatások még mindig elmaradnak az alapvető hozzáféréstől. Ezzel szemben Európa és Észak-Amerika szinte egyetemes hozzáféréssel rendelkezik a biztonságosan kezelt szolgáltatásokhoz. A jövedelmi szint a hozzáférés elsődleges meghatározója; az alacsony jövedelmű országok gazdagabb háztartásai gyakran 5-9-szer nagyobb valószínűséggel rendelkeznek hozzáféréssel, mint a legszegényebb ötöd.